Sziasztok!:)
Ez a nap is eljött, amikor felkerül az első fejezet.
Sokat gondolkoztam azon, hogy mégis hogyan kellene elkezdeni a blogot, mert nem szerettem volna egyből a közepébe ugrani.
Tudom, nem ez lett a legjobb fejezet, amit valaha is írtam, de el kellett kezdeni valahogyan.
Itt kiderül, hogy milyen jó barátságban van Ariana és Louis.
Nagyon örülnék neki, ha kommentben leírnátok a véleményeteket, hogy tetszett-e vagy sem.
Jó olvasást!:)
2000.
augusztus 27.
- Gyere már
Ariana! – kiabált ki a tenger hullámzó vizei közül Louis a parton álló
kislánynak. – Nagyon jó a víz!
A hat éves
kislány, nem hogy elindult volna fiú barátjához, inkább még jobban hátrált.
Félt a víztől. Nem tudott úszni, e mellett nagyon megrémítette a tenger végtelenig elnyúló vize. A szíve majd’ kiugrott a helyéről. Kezei és lábai
remegni kezdtek a rettegéstől.
Elgondolkozott…
Vajon Louis akkor is a barátom lesz, ha nem fogok bemenni a vízbe, vagy azt
gondolja majd rólam, hogy egy nyuszi vagyok, aki fél egy kis víztől? Ariana
összeszedte minden bátorságát, míg barátja vidáman csapkodta a víz felszínét. A
lány lassan elindult a víz felé. Egyik lábát tette a másik elé, s közben tudta,
hogy ebből az egészből nem fog semmi jó kisülni. Derékig belement a vízbe, de
Louis még ezt sem elégelte meg. Tovább hívogatta magához. A fiú egy fejjel
nagyobb volt a lánynál, így ahol neki a nyakáig ért a víz, ott már Ariana nem
is látszódott volna ki a habokból.
- Gyere még
közelebb! – hívogatta. –Nagyon jó a víz. – kiáltott fel örömében, majd
felugrott és hanyatt esett a vízbe, aminek még jobban örült.
A kislány
vett egy mély levegőt, majd nyakig belemerészkedett a vízbe. Nem élvezte ezt a
helyzetet, de úgy gondolta, ha nem csinálja meg, elveszti a barátját.
Nyár vége
fele volt. Rosszabb idők következtek be. Néhol a szél erősebben és hidegebben
fújt. Már rég nem volt szerepe a nyári szellőnek. A tengerparton percek alatt
rossz idő keletkezett. A szél felerősödött, a fehér bárányfelhőket, ronda, szürke
eső felhők váltották fel.
- Louis! –
kiabált Ariana. – Haza kellene mennünk!
Louis is
felnézett az égre. Elszomorodott, hogy ilyen korán abba kell hagyni a
játszadozást. Kiúszott a partra és elkezdte összeszedni a holmiját.
- Várj meg
Louis! – kiabált neki a vízből ismét a lány.
Lassú
léptekkel haladt a part felé. A szél egyre jobban felerősödött, a hullámok
felcsaptak. Egy nagyobb hullám Ariana-t háton „vágta”, amitől elesett a vízben.
- Louis! –
kiáltott fel, majd eltűnt a habok között.
A kis herceg
furcsállta, hogy még nem ért ki a partra játszótársa, ezért a háta mögé nézett.
Sehol senki – gondolta magában. Egyre jobban kezdett megijedni, hogy hol lehet
a barátja.
- Ariana?! –
felkiáltott, majd a habok közé vetette magát.
A fiú 9
évesen már remek úszó volt. Ez is egy fő erény a hercegeknél. Gyorsan
megtalálta a „kishableányt” és kivitte a partra. Megnézte, hogy lélegzik-e.
Mindenki szerencséjére lélegzett, majd felköhögött egy kis sós vizet, amit
lenyelt közben.
- Jól vagy? –
hajolt fölé Louis aggódó tekintettel.
- Igen… -
köhécselt a hercegnő. – De ilyet soha, de soha, de soha ne csináljunk.
Megígéred?
- Ígérem. –
egymásra mosolyogtak miközben összefűzték a kisujjukat, hogy még jobban
erősítsék a köteléket…
***
- Anya! Anya!
Anya! – kiabált Louis.
- Tessék
kisfiam! Mi ez a nagy hangzavar?
- Képzeld el, ma Ariana-val elmentünk a tengerhez, mint mindig és mondtam neki, hogy jöjjön be a
vízbe, majd rosszabbra fordult az idő, a szél feldöntötte és elesett a vízben. –
hadarta el Louis.
- Édes
Istenem! – lepődött meg az anyuka. – De hisz nem tud úszni! – kiáltott fel. –
És most mi van vele? Jól van?
- Igen anyu,
jól van. Kihoztam a vízből. – csendesedett el. – Ezután, megígértem neki, hogy
ilyen soha többé nem fordul elő, de mégis érzem, hogy nagyon haragszik rám.
Egész úton haza fele nem is szólt hozzám. – potyogtak a könnyei a kisfiúnak. –
Mit tegyek most anyu? – bújt oda mamájához. – Ő legjobb barátom. Nem akarom,
hogy haragudjon rám.
- Shh! Nincs
semmi baj. – simogatta meg fia hátát. – Van egy nagyon jó ötletem! Nem sokára
úgy is szülinapja lesz és viszel neki valami szép ajándékot. Biztos
nem fog rád majd haragudni.- ölelte magához a kisfiát.
Szia! :DD
VálaszTörlésNekem nagyon tetszett ez a fejezet! ;) Az egész olvasás alatt olyan voltam kb., hogy "Awww, édes Istenem, de ééédeeess!!! :33 *-*". Komolyan mondom, már teljesen bele vagyok szerelmesedve Louisba, imádom! :D Olyan kis aranyos volt, ahogyan aggódott amiatt, hogy Ariana haragszik rá! :')) Na, meg a kis Ariana gondolata, hogy elveszíti Louist, ha nem megy be a vízbe.... megzabálom! :DD
Várom a kövit! :PP
Puszi: Cassie ;*
U.i.: Egyébként belegondoltál már abba, hogy az 'Ariana' becézése az 'Ari'? Louisnak lehetne egy olyan megszólalása, hogy "Ari vagy, Ari" :DDDDDD
Szia!:D
TörlésÖrülök, hogy tetszett!!!:D
Még nem gondoltam bele ebbe az 'Ari vagy, Ari' dologba, de nagyon cukin hangzik!!! :D