5. fejezet

A lovagi párbaj után több mint egy hét telt el. Ariana és Louis ez idő alatt nem találkoztak. A férfi inkább elkerülte a Grande királyságot és bezárkózott a szobájába. Az ágyában feküdt nap, mint nap és csak a hercegnőn járt az esze. Egy ilyen csodálatos lány, hogy tud olyan kis gonosz teremtés lenni, hogy kihasználja a férfiakat a vágyai kielégítésére és ott hagyja őket? – gondolkozott. Akármilyen távol is volt otthonától és akármennyit is edzett, hallott róla egy pár pletykát. A lovagi viadal előtt Sir Markus-tól hallott pikáns történeteket a hercegnőről. Louis szeretett volna a lány kedvében járni, de nem akart csak egy újabb név lenni a listáján, ezért nem engedett a csábításnak a viadal után, amikor majdnem elcsattant egy csók. 

- Drága kisfiam, fent vagy? – ment be az édesanyja a szobájába, ezáltal megzavarva elmélkedését. 

A gyönyörű királynő, mint mindig, most is egyszerű, világos kék kosztümben volt, ami keiemelte szintén kék szeme szépségét. Hosszú, barna haja rendezetten omlott a vállára. Feje tetejét egy kisebb, ezüstből készített korona ékesítette.

- Mi az anyám? – kérdezte Louis.

- Levelet hoztam. – felelte az édesanya.

A fiú a kezébe fogta a levelet és a boríték elejét kezdte vizslatni. Se cím, se feladó, csak ennyi állt az elején: LOUIS.

,,Drága Louis lovag!

Sajnálom, ha félreértő viselkedésemmel megbántottam. Nem állt szándékomban ilyet tenni. Bocsánatkérésem jeléül szeretettel várom a két nap múlva megtartandó születésnapi bálomon, amely este hét órakor kezdődik. Remélem ’igen’-t mond a kérésemre és eljön. Magával szeretnék táncolni legelőször a bálomon.

Szeretettel: Ariana Grande hercegnő”

Mint minden báli előkészült, ez sem ment a tervek szerint. Aranyszínű lufik helyett, piros színű lufikat hozott a megrendelő. A vizes kövön elcsúszott egy pincér, így egyel kevesebb lett a személyzet száma. A sütikbe málnát tettek, amire a hercegnő allergiás, így minden süteményt újra el kellett készíteni. Mindenféle virággal feldíszítették a palotát, kivéve egy fajtát felejtettek ki, a napraforgót, Ariana kedvenc virágját. De egy valami tökéletes volt. A hercegnő és a ruhája. Peremezés labda ruha vállnélküli résszel. A felső része rásimult a hercegnő testére, a szoknya a földig ért, és ahogy haladtunk egyre lejjebb, annál terebélyesebb lett az anyag. Az egész ruha tiszta kék volt, csak itt-ott díszelgett egy-egy ezüst színű kő. A hercegnő haját kontyba tűzték és egy megfelelő hercegnői koronával ékesítették. Lábbelije szintén kék színű volt, alig öt centiméteres sarokkal.

A bál, pontban este hatkor elkezdődött. Kitárultak a palota kapui és a vendégek befáradtak a palotába. A vendégek között voltak rokonok, más királyságból meghívottak, lovagok, hercegek, akik a hercegnői kezeiért versengtek. Senki sem jött üres kézzel. Mindenki egy-egy nagy csomag ajándékot tartott a kezébe, amit a kijelölt helyre letehettek. A király az első percektől fogadta a vendégeket, majd társalgott velük, míg lánya és szolgái, az emeleti szobában az utolsó finomításokat csinálták a hercegnő ruháján, haján és sminkjén.

Hat óra harminc perc kereken. Megszólaltak a harangok, jelezve a hercegnőnek, hogy mindenki csak rá vár, ideje köszönteni a vendégeket, majd a születésnapját ünnepelni. Ariana kilépett a szobájából, végig sétált a folyosón, majd a földszintre lenéző erkélyen megállt és végig nézett a tömegen. Az emberek elhalkultak és minden figyelmüket a hercegnőre szentelték. A király felemelte a pezsgős poharát –amit időközben a pincérek szolgáltak fel-, majd így szólt:

- A lányomra! – Ariana felé emelte a poharát.

Egy másik ember, a király szóvívője, így szólt:

- Isten éltesse soká Ariana hercegnőt! – és ő is a magasba emelte a poharát.

- Isten Éltesse soká Ariana hercegnőt! – a vendégek szintén a magasba emelték a poharuk és ismételni kezdték a felköszöntést.

A lány a hosszú lépcső felé vette az irányt, egyik kezét a korlátra tett, másikban a legyezőjét szorongatta, majd kecses léptekkel lefelé vette az irányt. Szemével állandóan Louis-t kereste, de nem találta. Biztos el fog jönni, csak egy kicsit késik vagy elvegyült a tömegben. – mondogatta magában. Mosolyogva leért a lépcsőn és ő is elkezdte üdvözölni a vendégeket. Pezsgőt bontottak és újra felköszöntötték a lányt. Ezután jött a szokásos tánc. A hercegnőnek az itt jelenlévő férfi vendégekkel táncolnia kellett. A férfi lehetett akár fiatal, akár öreg, egyet sem szabadott kihagynia. A lány a táncparkett közepére állt és újra körbe nézett. Sehol sem látta Louis-t, pedig neki ígérte az első táncot. Nem tudott több időt szakítani arra, hogy rá várjon, mert a férfiak türelmetlenkedtek. A vendégek soraiból előlépett Sir Markus és egy perverz mosoly keretében felkérte a hercegnőt táncolni.

A hercegnő már nem első tíz után nem számolta a férfiakat. Halálra unta magát táncolás közben, de ha ez nem lett volna elég, még untatták is. Minden táncospárja csak arról beszélt, hogy milyen gazdag, mekkora palotában él és hány cseléd ugrálja körbe. Ariana-nak már ásítania kellett. Hát… nem így képzeltem a szülinapomat… Vagy talán mégis? – gondolta magában miközben a tömegben meglátta Louis-t.

- Elnézést, de nagyon megfájdult a lábam. Majd később folytatjuk a táncolást. – lerázta táncospárját és Louis felé vette az irányt.

Louis egyből észrevette a hercegnőt a táncparketten, majd figyelte, hogy milyen könnyed mozdulattal tart feléje.

- Louis! – szólította meg a hercegnő, akinek egyből jobb kedve lett.

- Hercegnő! – hajolt meg előtt a férfi.