7. fejezet

Hideg fuvallat futott végig a hercegnői lakosztályban. Ariana félálomban volt, de még így is érezte a hideget. Feje búbjáig felhúzta a takarót és próbált visszaaludni, de hirtelen felült, lerántva magáról a takarót. Körbe nézett a szobájában… Louis-t sehol sem találta. Kicsit elszomorodott, de ezt az érzést nem tudta mire vélni. Kedveli a fiút, de tényleg nem akart tőle semmi komolyat. Csak ezt az éjszakát vagy esetleg még többet. Gondolkodásából egy nagy csattanás ébresztette fel. Újra körbe nézett. Szemei az ablakon állapodtak meg. Ennyire menekült volna Louis, hogy az ablakon mászott ki? – tűnődött el Ariana. A takaró már csak a lábát fedte, így arról is lehúzta a takarót és az ablakhoz sétált, hogy becsukja. Elhúzta a függönyöket, hogy még jobban oda férkőzhessen a kilincshez. Közbe kinézett az ablakon és azt vette észre, hogy egy csomó fotós és riporter van a kertben. Az emberek egyből észrevették őt és fotózni kezdtek, mások pedig feltűnően kinevették. Egy fiatal férfi a saját melle előtt kezdett hadonászni. A levegőben még jobban kidomborította azt a testrészét. A lány még most sem értette meg, hogy mit is akar ez jelenteni. A hideg újra végig szánkázott a szobán, amibe beleremegett és libabőr futott rajta végig. Ekkor vette észre, hogy meztelen. Gyorsan arrébb lépett az ablakból és behúzta a sötétítő függönyöket. 

***

- Tudod mennyi pénzt kellett költenem csak is azért, hogy a meztelen képed ne jelenjen meg a holnapi újságban? – kérdezte a király, amikor észrevette, hogy Ariana belép az étkezőbe, hogy ő is elfogyaszthassa a reggelijét. – Valami magyarázat?

- Azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Nem is tűnt fel a ruha nélküliség. – ült le apjával szemben és már találtak neki a rántottát. – Csak be akartam csukni az ablakot, mert nagyon hideg jött be.

- Egyáltalán miért volt kinyitva? És te miért voltál meztelen? – szinte kész tények közé állította Ariana-t. – Csak azt ne akard mondani, hogy azért hagytad ki a tortát és azért hazudtál nekem, a saját apádnak… - emelte ki a ’saját apádnak’ szavakat - … mert egy fiú volt veled, aki kiszökött az ablakon, mert nem akart velem vagy a dolgozókkal összefutni.

Ariana nem válaszolt a kérdésekre, amit már az apja meg is válaszolt. Nem tudott már semmit sem hozzáfűzni, ezért csak ette tovább a tojás rántottáját, közbe-közbe belekortyolva a frissen facsart narancslevébe.

- Nem hiszem el Ariana!!! – emelte fel a hangját a király. – Mikor lettél te ilyen? Fűvel-fával lefekszel, nem tanulsz, nem dolgozol, nem teszel eleget a hercegnői feladataidnak. Elegem van ebből! – kiabált most már a király. – Hogy leszel te királynő? Hogy fogsz egy országot irányítani, ha ilyen felelőtlen vagy?

- Hahó apu! – legyezett a kezével Ariana. – Ahhoz kellene egy férj is… - mondta szarkasztikusan.

- Pontosan, ahogy mondod! – mondta normális hangnemben a király. – Kezdheted tervezni az esküvőt, mert ma este lesz egy eljegyzésed. – ment ki az étkezőből a király.

- Hogy mi? – kiabált el magát Ariana. Most ebben a pillanatban este le neki az apja szava. Ma este? Eljegyzés? Mi a manó? – Nem adhatsz hozzá valami jött-ment-hez!!!

- Nézd a jobbik oldalát. – fordult vissza a lányához. – Most lesz egy jött-ment-ed, akivel minden este lefeküdhetsz, ha már úgyis ehhez vagy hozzászokva, hogy ilyen férfiakkal rúgod össze a port az ágyba… - Ariana nagyon meglepődött apja szavain. Köpni-nyelvi nem tudott. – Ma este vacsora, a leendő vőlegényeddel és a családjával. Ha nem veszed elő a jó kislány énedet, akkor ki leszel tagadva!

Ariana-t mintha leforrázták volna. Nem elég az eljegyzés, majd a házasság, de ha nem viselkedek, még ki is tagad a saját apám?

***

Louis nagyon szégyellte magát, amiatt, hogy ott kellett hagynia a hercegnőt, de nem volt más lehetősége. Örült volna, ha nem csak egy estét, de egy csodálatos reggelt is együtt töltenek. De mi lett volna ennek a következménye? Reggel az egész palotán végig vonulhatott volna, hogy ki menjen a kapun, de akkor összeütközött volna a királlyal vagy a palotai dolgozóival. Ezt pedig nem akarta, így nem maradt más lehetősége, minthogy kimásszon az ablakon keresztül, majd le a falon, amit futó növények fedtek.

Mikor haza ért, édesanyja egyből kérdőre fogta, hogy mégis hol mászkált az éjjel. A legértelmesebb válasz, amit erre tudott adni, az ennyi volt: ,,Erre is, arra is.”

- Hát jól van fiam. – törődött bele a királyné a fia válaszába. – Estére kapd össze magad, mert vacsorázni hívtak.

A Grande palotában nagy volt a forgás. A délelőtt nagy részét a takarítással töltötték az ott dolgozók, a délutáni elfoglaltság pedig a főzés-sütés volt. A király a saját lakosztályában egy percre sem ült le. Idegességében, egyfolytában fel-le járkált. Az ég szerelmére, mit rontottam? Vagy hol rontottam el? Nem ilyennek neveltem Ariana-t. Gondolkodását egy kopogás zavarta meg.

- Tessék! – kiabált az ajtó másik felén lévő embernek, hogy bemehet.

- Beszélhetnénk? – dugta be a fejét Ariana. A király csak bólintott, majd a lány beljebb ment és magyarázkodni kezdett. – Sajnálom apám. Sajnálom, hogy a reggelinél nem mondtam el az igazat, de te magadtól is rájöttél. Igen, egy fiúval voltam az éjjel, ezért zárkóztam be a szobámba és nem a rosszullét miatt. – hallgatott el.

- Mi történt veled Arina? Nem voltál te ilyen. Hová tűnt azaz éned, amelyik minden reggel korán kelt, hogy ő lássa el a lovakat, majd több órán keresztül lovagolt? Mostanság kint sem voltál a pajtában! Mégis mi történt? – beszélt nyugodt hangnemben a király. – Megértem, ha ez nehéz neked, hogy édesanya nélkül nőttél fel, de most ő sem lenne büszke rád, amiket mostanság csinálsz.

- Sajnálom apu! – hajtotta le a fejét Ariana. – Ha megígérem, hogy jó kislány leszek, akkor törölhetnénk az eljegyzést?

- Ma nem lesz semmiféle eljegyzés. Csak egy szimpla vacsora. De! – hangsúlyozta ki a ’de’ szócskát. – Lesz eljegyzés, akár tetszik, akár nem. Én sem leszek fiatalabb. Kell egy utód, aki átveszi a helyemet és veled együtt uralkodhat az ország felett.

- Apu, kérlek! – nyöszörgött a lány.

- Ha már az igazságnál tartunk, akkor elmondod, hogy, hogy hívták azt a férfit, akivel együtt voltál az éjjel? – érdeklődött a király.

- Louis, de miért? – értetlenkedett a hercegnő.

- Louis Tomlinson? – kérdezett vissza az apuka.

- Igen, de miért? És te ezt honnét tudod? – kíváncsiskodott tovább.

- Semmi. Nem érdekes. – hadovált. – Most menj és készülődj! – szólt rá a lányára erőteljesen.